A Fiunk születése utáni hetekben – hónapokban sokszor hagyta el a számat ez a mondat: „A szülőség az egyik legjellemformálóbb “dolog” a világon.”
Nem csak a testem változott a szülés után, belül is más lettem. Mit adott nekem az anyaság? Folyamatos tanítást, és bátorságot, hogy a saját utamra lépjek. Esélyt arra, hogy visszataláljak önmagamhoz.
„Míg a szülő feladata, hogy érzelmi útmutatást, stabilitást, elfogadást és menedéket biztosítson, a gyermek azért lép be a szülő életébe, hogy megtanítsa neki azt, amit csak ő taníthat meg: hogyan élheti az életet eredeti módon, odaadással, és derűs spontaneitással, amit a felnőttek saját, tudatosságot nélkülöző neveltetésük során elveszítettek.„ (Tsabary, 2013:258)
A rohanó mindennapokban szükség van arra, hogy képesek legyünk a belső egyensúlyunkat megtartani, középpontunkból biztonságot teremteni a magunk és a családunk számára. Életünk eseményeinek tudatos szemlélése, és megélése a személyiségünk fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos. A tudatos életszemléletnek része a múltba való tekintés; jelenleg életünk, személyiségünk működését csak ezáltal érthetjük meg. Amikor tudatosítjuk magunkban a múltból, gyermekkorunkból hozott örökségünket, könnyebben tudunk tervezni a jövőre nézve, és a jelen pillanatait is teljesebben tudjuk megélni. Ebben a folyamatban gyerekeink bölcs tanítóként, kristálytiszta tükörként segítenek bennünket.
Szórád Annamari, szociálpedagógus, édesanya, MotherNature tag
Felhasznált irodalom: Shefali Tsabary (2013), A Tudatos szülő, Hajja & Fiai Könyvkiadó, 258.o.