Minden nap újra megpróbálom. Ma majd sikerülni fog! Futok neki újra. Reggel kávé, összeszedem az erőmet, meditáció, mantra, hogy jó vagyok, gyors vagyok, hatékony vagyok, ma sikerülni fog! És aztán nekifutok az újabb napnak. Amiben egyszerre próbálok megfelelni több szerepben is. Anya vagyok, társ vagyok, hivatásom is van, nő vagyok, anyám lánya vagyok, gyerekemnek aznap ápolója, a másiknak tanára vagyok, háztartási logisztikus vagyok, edző, diatetikus, szakács, sofőr és aznap, még terapeuta is. A nap végén összeesem. Ma megint nem sikerült sokmindent elintéznem. Nem hívtam fel a gyerekfogorvost, nem beszéltem az osztályfőnökkel, nem vittem le a szemetet, nem mostam, nem vettem ajándékot a közelgő szülinapra, nem vittem el a kocsit a szerelőhöz, nem készítettem el a prezentációt időben, nem voltam csinos, sem kedves a páromhoz, nem ettem egészségesen, nem mozogtam. És még rengeteg a „nem”, amit ma sem csináltam. Pedig szerettem volna. A napnak vége és ugyan minden gyerek életben van, és lelkileg is nagyjából rendben vannak, a munkám sem veszítettem el és a házat sem lepték el a hangyák, a férj is megvan még, mégis… mégis úgy érzem megint kevés voltam.
„Nem azért nehéz, mert rosszul csinálod. Azért nehéz, mert egyszerűen nehéz.”
Hallom Bea, a barátnőm szavait.
De miért?
Hiszen mindenki ezt csinálja! Nekik miért megy? Vagy nekik sem megy?
És miért is akarunk több életnyit belepréselni egy életbe? Nekünk, anyáknak is csak 24 óra áll rendelkezésünkre. Miért alakult ez így? Hogyan lehetne könnyebb?
A miértek messze vezetnek, viszont ma egy fontos dolgot megtudhatsz a túlhajszoltságunkról, arról, hogy anyaként is ki lehet égni, az időszegénységről és arról, hogy miért van anyai bűntudat.
Számomra Dr Geambasu Réka tanulmánya igazi felismerés volt.
Nem én csinálom rosszul! Tényleg nem! Egyszerűen ezt nem lehet csinálni!
Hallgasd meg a Cseperedő riport első és második részét is, olvasd el a tanulmányt.
Aztán pedig találkozzunk a MoNa térben.
És beszéljünk! Mert nem vagyunk egyedül! <3
Liza
