Először a NANE egyik munkatársától hallottam erről a dologról, mikor pánikszerűen meséltem neki, hogy a férjem azt találta ki, hogy az új munkahelyemmel köttetendő szerződésben az ő bankszámláját adjam meg. Egyetlen okot említett: elég egy euro alapú számlát fenntartanunk. Ne adjunk ki fölöslegesen pénzt több bankszámla fenntartására. Mikor megkérdeztem, hogy pontosan mennyi pénzt kíván azzal megspórolni, hogy elveszi az önállóságomat a saját fizetésem fölött, akkor erre nem tudott pontos adatot adni, viszont cserébe jól megsértődött, hogy milyen bizalmatlan vagyok vele.
Ekkor jutott eszembe először megfordítani a jelenséget. Mi lenne, ha a férjem kapna egy új állást és én mondanám neki, hogy „Drágám, van nekem bankszámlám, add meg azt, ne kelljen két bankszámlát fenntartani, ez csak fölösleges költség.”
Megdöbbentő?
A hatás, ami ezzel a gondolattal járt, örökre megváltoztatta a perspektívámat.
Ezentúl rendszeresen alkalmaztam ezt a módszert. A fordítottság gondolatkísérletét. Bármikor, amikor kissé furcsának tűnt a felállás, megfordítottam. Lehetne-e mindez fordítva? Aztán egyre inkább rákaptam és elkezdtem elképzelni az életünket másképpen.
Reggel a férjem felébreszti a gyerekeket, elkészíti tízóraijukat, ellenőrzi bepakolt táskájukat, megmondja, hogy ki mit vegyen fel a megfelelő időjáráshoz képest, aztán emlékezteti a Kicsit és a Nagyot a napi teendőikre, hogy ma angol lesz délután, ne feledje el, és a tornaruhát hozza haza, mert ki kell mosni és hogy ha az osztályfőnök kérdi, hogy mi van az osztálypénzzel mondja, hogy ma befizetjük. Aztán készít reggelit, kávét és szól nekem, hogy ébredhetek, mert már reggel van.
Aztán lemegyek a konyhába, megreggelizek a gyerekekkel, kávézgatok nyugodtan, míg ők mint pók a falon rohangálnak, hol a tornacucc nincs meg, hol a matekfüzet. Közben be-beszólok, hogy nem szabad cipővel az emeletre menni, hiszen megbeszéltük, és hogy az asztalnál kellett volna megenni a reggelit, nem rohangálva. Aztán mosolyogva elbúcsúztatom a férjem és a gyerekeket, szép napot kívánva nekik, akik rohannak a buszhoz, hogy idejében beérjenek az iskolába és a munkahelyre. Aztán ráérek még lezuhanyozni a nyugalomban és csendben, majd felöltözni és beautózni a munkahelyemre.
A munkahelyemen dolgozom, gondolkodom, beszélgetek, kávézok, szabadon áramolnak a gondolataim, nem zavarja őket sem idő, sem tér. Nem aggódom dél körül, hogy a Kicsi megeszi-e az ebédet majd az iskolába, és hogy miért is hívott az osztályfőnök, míg a meetingen voltam, mert nem hív. Mert nem engem hív. Hanem a másik szülőt. Engem nem szabad zavarni, hiszen dolgozom. Komoly munkát végzek. Gondolkodom, áramolnak a remek gondolataim, alkotok, csapatot vezetek, irányítok. Aztán mikor délután vége a munkaidőnek, lassan hazaindulok, előtte persze még egy kis beszélgetés a munkatársakkal, talán még be is ülünk a lányokkal egy pohár borral a közeli bárba, koccintani a legújabb projekt sikerére. Vagy megyek jógázni egyet. Este 7 körül érek haza, akkor már vár a vacsora. A gyerekek már túl vannak a házi feladaton, bár ezt talán nem is tudhatom, mert nem az én dolgom tudni. A férjem már alig várta, hogy hazaérkezzek, elém is tárja a vacsorát, miközben elmeséli, hogy a Kicsi milyen ügyes volt a futóversenyen és a Nagy az angol felmérőnél. A vacsora után ráérek olvasgatni a neten, míg a férjem elpakolja a konyhát, beteszi a mosást. Két kérdésen kell csak gondolkodnom, a férjem kérdezte, mit szeretnék vacsorára holnap és hogy hova is menjünk a hétvégén kirándulni. Nagyon cukik a gyerekeim, így el-eljátszom velük fél-fél órát, de aztán úgyis viszi őket a férjem fürdetni. Imádom, amikor a Kicsi hozzám bújik este, így vállalom, hogy olvasok neki egy mesét elalváskor. De csak egyet! Amíg a férjem a Nagyobbat elaltatja, addig én a Kicsinek olvasok egy mesét, de aztán már mennék a saját sorozatomat nézni, így ráhagyom a férjemre, hogy ő altassa el teljesen.
Aztán egy nagy, habos fürdőt veszek, addig a férjem nem is tudom mit csinál… talán a gyerekek játékait pakolja el a nappaliban, vagy befizeti a csekkeket. Mindenesetre a fürdés közben olvasok és aztán várom őt az ágyban, hogy kedvemre tegyen. Hiszen ez az értelme a házaséletnek, nemdebár?
….
Nos, az életem valahogy nem így nézett ki, mikor még házas voltam.
Most, hogy elváltam, az életem sokkal jobban hasonlít ehhez. 😀
Liza
Ui: Milyen is lenne a világ, ha véletlen a férfiak által felépített patriarchátusban hirtelen felcserélődnének a szerepek? Egy nagyon szórakoztató, elgondolkodtató francia film szól erről: I am not an easy man – címmel (sajnos a Magyarországon a Netflix nem forgalmazza!)
Ne gondoljuk annyira tovább azért, ha egyenrangúság lenne, a nők sosem alakítanának ki olyan hierarchikus, hatalomra és kontrollra épülő rendszert, mint a patriarchátus… a matriarchátusok ugyanis korántsem ilyenek voltak.
