Olvassátok szeretettel Tóth Enikő érzéseit, gondolatai, életének történetét a Gyökerek című kártyánk fényében.
Enikő egy 2.5 kisfiú édesanyja, akit az anyaság még mélyebbre vitt önismereti útjában, és ezzel együtt gyökerei felkutatásában. Kisfia érkezése előtt angol-magyar szakos tanárként dolgozott egy gimnáziumban, majd az otthon töltött idő alatt továbbképződött női körvezetőnek, OH-kártya instruktornak. Önismereti útjában nagy hatással volt rá a tudatos jelenlét és az integrál szemlélet.
„Hogy összekapcsolódjunk egy kicsit az online térben, közösen húzni fogunk egy kártyát a MotherNature kártyacsomagból. Végighúzom az ujjam a kártyákon, és aki érzi, hogy meg kell állítania, mondja azt, hogy Stop!”- hangzott a kérés Ágitól a legutóbbi MotherNature közösségi találkozón. Nagyon izgatott lettem, és éreztem a hívást, hogy nekem kell megállítanom. Ági lassan húzta végig az ujját a kártyákon, és mikor a szívem egy nagyot dobbant, szóltam, hogy „Stop!”. A kihúzott kártyán ez állt: „Kapcsolódj a gyökereidhez! Ismerd meg női őseidet! Ünnepeld őseid bölcsességét! Köss békét édesanyáddal!” Nem hittem a szememnek, a hideg kirázott, belül könnyeim potyogtak. 35 év elteltével, pont azokban a napokban kaptam lehetőséget gyökereim megismerésére, vérvonalam magamba fogadására. A szívem és az Ég csodálatos összhangban ismét utat mutatott, üzent, mint életem során már oly sokszor.
35 év hosszú idő: benne fogantatásom, születésem, kislánykorom, tinikorom, pártalálásom, jegyben járásom, házasságom, várandósságom, anyaságom. Életem hullámhegyei és hullámvölgyei, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felnőjjek és megérjek arra, hogy képes legyek szembenézni a múlttal, ami mindvégig velem volt. Életem első 15 hónapját csecsemőotthonban töltöttem, majd örökbefogadtak drága szüleim, s ezzel megmentették az életem. Én minden örökbefogadó szülőre úgy tekintek, mint akik életet mentenek. S bár biztonságba, szerető családba kerültem, az az első 15 hónap, mely az Ősbizalom kialakulásában, a gyökerek növesztésében olyannyira fontos, folyamatosan éreztette hiányát. Hosszú éveken át úgy éreztem, hogy csak lógok a levegőben. Mint egy fa, amelyik gyönyörű, dús koronájával az Ég felé tőr, de nincsenek gyökerei, így a szél ide-odaveti, és nem talál szilárd, biztos talajra a Földön.
Egyetemi éveim után fordultam mélyebben az önismeret felé, bár az állandóan jelen volt az életemben. Mindig is szívem hívásának engedve fordultam segítők felé, s jutottam el oda, hogy magamban összebékítettem a két vonalat: a vérszerinti szüleimet és az örökbefogadó szüleimet, elfogadva, hogy én mindkét családba tartozom. Támogató szülője lettem a bennem élő riadt kislánynak, s ezzel megszilárdítottam a lábam alatt a talajt. Hosszú folyamat volt, még mindig tart, de úgy tűnik eljutott egy olyan pontra, hogy most már befogadhatom valódi gyökereimet is. A közösségi találkozó előtti héten ugyanis megkerestek a hivataltól, hogy a több mint egy éve beadott és lassan már feledésbe merült kérvényemmel kapcsolatban szeretnének tájékoztatást adni: az egyik családtagommal felvehetem a kapcsolatot. Nem haboztam, s nyitottam. Ismerkedési fázisban vagyunk, de olyan mintha mindig is ismertük volna egymást, és rajta keresztül mindenkihez eljuthatok vérszerinti családomból. A biztos hátteret, hogy életutamban és önismeretemben eljuthattam idáig, örökbefogadó szüleimtől kaptam. Ők voltak azok, akik bizonytalanságomban, kétségbeesésemben megtartottak, tovább segítettek, hogy felnőhessek.
Életem nem szokványos módon indult. Az én fám nem a megszokott ütemben fejlődött: nőtt, nőtt, először gyönyörű lombkoronája lett, s csak aztán eresztett gyökereket. De azok a gyökerek már mélyen a Földben vannak. Az a fa már biztosan és biztonságban áll a világban, s képes arra, hogy drága facsemetéjének is gyökereket adjon.
Mi az a bölcsesség, amit gyermekeidnek mindenképp át szeretnél örökíteni, hogy az gyökerekként szolgálhasson számukra, és ezzel egy családként fontosnak tartott érték is tovább élhessen bennük?
