Baranyai Lizával a MoNa ügyvezetőjével beszélgettünk
Köszönjük a cikket a MUM Park-nak!
2022. október 20-án egy ingyenes programmal kezdődik az idei Palántázó, a MotherNature – Anyatermészet Egyesület anyavállalkozókat támogató 9 hónapos programja. Az egyesület ügyvezetőjével, Baranyai Lizával beszélgettünk arról, hogyan tudjuk női-anyai képességeinket kamatoztatni a nehéz helyzetekben.
Krízis vagy lehetőség? Reziliencia a nők mindennapjaiban című online kerekasztallal indul az idei Palántázó. A téma igencsak aktuális, de ti nem most beszéltek erről először, igaz?
Bizony, már tavaly is volt egy olyan alkalom, amikor arra kerestük a választ, hogy a különböző váratlan helyzeteket hogyan lehet kezelni. Egy vállalkozás életében ugyanis ritkán van az, hogy semmi nem változik, csak töretlen a növekedés. Sokkal jellemzőbb az, hogy hullámok vannak, fel és le. Amit viszont jó, ha tudatosítunk, hogy maga a változás egy természetes folyamat, amelyben krízisek váltják egymást.
A 20-i eseményen ezt fogjuk több oldalról körbejárni. Szó lesz arról, hogy milyen párhuzamokat találhatunk a családban vagy a szervezetekben, közösségekben lévő krízisek között. Hogyan tudjuk női és anyai képességeinket, mint pl. a rugalmas újratervezés vagy a gyors perspektívaváltás képessége, kamatoztatni ilyen helyzetekben. Hogyan segítenek ezek felismerésében az anyakörök, és az önismeret, illetve hogyan tudunk ráeszmélni, hogy éppen egy válsághelyzetben vagyunk, és egészen más működésre van szükség.
Korábban humanitárius katasztrófákkal foglalkozó nemzetközi szervezetnél dolgoztál, folyton különböző krízishelyzetekkel találkoztál. Mik azok a jellemző tendenciák, amikről mindenképpen tudni kell?
Az életünk során mindannyian számos krízissel találkozunk. És több olyan faktor van, ami nagyon hasonlóan történik a nagy külső (pl. természeti, pénzügyi, gazdasági) és belső, családon belüli krízisek (pl. gyerekszületés, válás, költözés) esetén is.
Az egyik az időtényező. A humanitárius kríziseknél az első nagy hullám kb. 2-3 hétig tart. Erre az időszakra jellemző, hogy minden nagyon gyorsan történik, és naponta változó körülményekkel szembesülünk. A krízis maga évekig is tarthat, de az első szakasz pár hét, és ilyenkor „krízisműködésre” van szükség. Ilyenkor napról napra változik a helyzet – ez egy borzasztóan fárasztó időszak, állandó készültségben kell lenni, állandóan reagálni kell. De ez egyszer véget ér, és utána valamelyest „normalizálódik” a helyzet, akkor is, ha nem normális, de beáll egyfajta rend.
A másik kulcstényező a felismerés, hogy észrevegyük, hogy milyen helyzetben vagyunk és milyen eszköztárhoz érdemes nyúlni. Egy külső krízist többnyire könnyebb felismerni, de amikor a családodon belül van, akkor vajon észreveszed-e, hogy másképp kell működnöd?
Ilyenkor meg kell állni és rá kell jönni, hogy a korábban használt eszközökkel már nem lehet megoldani a helyzetet. Tudni kell, hogy mikor kell krízisműködésre váltani, és észrevenni azt is, ha normalizálódott a helyzet.
Van kedvenc krízis definíciód?
Nekem nagyon tetszik a wikipédia megfogalmazása, miszerint a krízis válság vagy fordulat. Egy olyan változó helyzet, amiben az sem mindegy, hogy én hogyan reagálok, hogy fordulok oda a dolgokhoz. Képes vagyok-e felismerni a fordulatot, és új módszerekkel megoldani a kialakult helyzetet.
a közösségek jelentik a megoldást
Mi jelentheti a kiutat, amikor a korábban biztosnak hitt rendszerek összeomlanak körülöttünk?
Szerintem a közösségek jelentik a megoldást. A krízisekből akkor lehet jól kijönni, ha az ember tud segítséget kérni és elfogadni. Ha olyan közösség jön össze, ahol értik egymást a tagok. Ahol szinte kérni sem kell, mert enélkül is kapunk egymástól. Főleg, amikor hasonló helyzetben vagyunk, ugyanolyan problémákkal küzdünk. Erre nagyon alkalmasak az anyaközösségek.
Emellett az anyasággal valahogy együtt jár egy „kötelező gondoskodási elem” is. Az anyai lét egyszerűen kizárja, hogy csak magára gondoljon az ember, egymás segítése szinte magától adódik.
Amikor soroltad a krízisek első szakaszának jellemzőit, hogy állandó készültséget igényel, állandóan reagálni kell és hogy nagyon fárasztó, az anyaság első évei jutottak az eszembe… Mintha az anyaság eleje egy jó edzőterem lenne a későbbi válságmenedzsmenthez…
Valóban, van hasonlóság az anyaság és a krízishelyzet között. A ciklikusság és az, hogy folyamatosan változásban vagyunk, női és anyai létünk sajátja is. Egész életünkben jönnek a megoldandó helyzetek sorban, egymás után. És hiába tudjuk, hogy jön majd a következő, fogalmunk sincs, hogy pontosan mi vár ránk. Már maga az anyaságunk is egészen más, mint amilyennek korábban elképzeltük, és ugyanígy van ez a házasságunkkal, a gyerekek tinédzserkorával is, és még sorolhatnám. Egyszerűen csak megérkezünk ezekbe a helyzetekbe. De ilyenkor fontos, hogy rájöjjünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ha találunk egy támogató közösséget, rájövünk, hogy ott mindenki nagyjából ugyanezeket éli át. Ezért magyarázkodni sem kell. Úgyhogy igen, az anyaság és a krízis maga, nagyon hasonló ilyen szempontból.
Maga a Palántázó program is egy ilyen támogató közösség, amit anyavállalkozóknak hoztok létre. Kiket vártok az október 20-i eseményre és az ezzel induló 9 hónapos programra?
Nőket és anyákat, akik szeretnének saját vállalkozásba fogni. Tudjuk, hogy egy vállalkozás elindítása milyen nehézségeket rejt. Rengeteg új feladat, megugrandó akadály van, ami sok lehetőséget adhat a pánikra – ilyenkor jól jön egy ilyen biztonságos és támogató közeg, ahol merhetünk kísérletezni, ahol segítséget kapunk hozzá, hogy az álmunkat megvalósítsuk.
Éppen ezért a program továbbra is 9 hónapig tart, és gyakorlatilag üvegházként védi a vállalkozások kezdeményeit, a palántákat. És mivel online a program, itthon és külföldön élő jelentkezőket is örömmel látunk.
Miben más, több a Palántázó, mint más vállalkozásindítási programok?
Kifejezetten anyáknak szólnak. A meghívott szakértők és előadók is vállalkozó anyukák. Mert egészen más élethelyzetben vagyunk, egészen más problémáink vannak, mint mondjuk egy huszonéves férfi vállalkozónak. Itt az a kérdés sokszor, hogy hogyan oldjuk meg például alvásidő alatt a feladatainkat, hogyan illesszük be a családi életbe a vállalkozásunkat. Azért is nehéz más tanfolyamokon hallottakat adaptálni a helyzetünkre, mert egy más életkörülményben lévő embernek szóló tanítás teljesen életidegen lehet.
Szerintem a kulcs abban van, hogy felismerjük-e azokat a bennünk lévő női és az anyaság által kifejlesztett képességeinket, amiket erősségként használni tudunk a vállalkozásainkban.
Tavasszal Judith [Kiss Judith, a Palántázó program vezetője] már mesélt arról, hogyan épül fel a program. Terveztek változást a Palántázó struktúrájában?
Nagyobb változás nem lesz, sikeres volt a korábbi felosztás, ezért marad a 3 trimeszter tematikája. Kisebb mozgatások lesznek a témakörök között, például előrébb kerül az a rész, ami a pénzügyi fenntarthatóságról szól.
Az első 3 hónapban a vállalkozás lelki részével foglalkozunk majd. Olyan alapvető kérdésekkel, amik jó eséllyel felmerülnek majd az utunk során, pl. hogy elég jók vagyunk-e. Szerintem a kulcs abban van, hogy felismerjük-e azokat a bennünk lévő női és az anyaság által kifejlesztett képességeinket, amiket erősségként használni tudunk a vállalkozásainkban.
A 2. és 3. trimeszterben pedig a vállalkozás megtervezésével és elindítása kerül a fókuszba: szervezeti felépítés, stratégia, pénzügyek, adózás, tartalommarketing, értékesítés.
A jelenlegi gazdasági helyzet nem igazán vállalkozóbarát. A KATA kiesése, a magas infláció, az energiaválság, mind olyan paraméterek, amik joggal bátortalanítják el az embert. Ilyen helyzetben hogyan lehet elkezdeni vállalkozni?
Egyrészt nagyobb körültekintéssel – a programban korábbra is hoztuk a pénzügyi megtérüléssel kapcsolatos anyagot. Másrészt úgy látjuk, hogy a nehezebb a pálya, a szorítóbb környezet nem ellehetetlenítik a vállalkozás indítását, csak jobban megszűrik, hogy kik vágnak bele. Akikben nagyon erős a motiváció, akik nagyon szeretnének valamit, azok meg fogják találni az utat, akármilyen környezetben. Mi ebben segítünk.
Ha szeretnénk a krízis szó helyett egy kevésbé bénító és félelmet keltő kifejezést használni, mit mondanál helyette?
Változás és fordulat. Egyébként az anyaságban is pont ez van: folyamatosan változó helyzetekkel találkozunk, és arra tréningezett minket az anyaság, hogy ráérezzünk, mire van szükség, és gyorsan újra tudjunk tervezni. Ezért gyorsabban is reagálunk, mint mondjuk egy nagyvállalat.
Maga a változás az élet velejárója. Mint a természeti változások vagy a női ritmus. Ha megbarátkozunk ezzel a gondolattal, már nem is jelent olyan erős fenyegetést. Ráadásul egy csomó képességre tettünk szert ebben az anyaságnak hívott „edzőteremben”, amiket kiválóan tudunk használni a belső és külső krízisek, változások során is. Legyen az akár olyan égető globális kérdés, mint a klímaváltozás.
Amit az anyatermészet mutat, mi nők is ösztönösen éljük – a ciklusokban, a körkörös megoldásainkban rejlik szerintem a kulcs.
És sok múlik rajtunk. Mert minden krízis új világot teremt, és nem mindegy, hogy milyen világot teremtünk. Képesek vagyunk-e egy jobbat teremteni? Egy olyat, ahol a gyerekeinket arra neveljük, hogy a krízisekből megújulva is ki lehet lépni, perspektívát váltani és nem háborúzni.
A MotherNature – Anyatermészet Palántázó programjáról bővebb információt itt találsz: az egyesület oldalán.
