Tavaly nyáron hallottam először azt a kifejezést, hogy radikális önszeretet. Egy elvonuláson történt, az erdőben, ahol volt egy Radical Self-love nevű workshop, amire viszont nem jutottam be, mert annyian jelentkeztek rá, hogy csak azok juthattak be, akik már három órával előbb a helyszínen voltak. Ígyhát otthon rákerestem.
#self-care #RadicalSelfLove #önismeret
Mit is jelent mindez?
„Az önszeretet az egyik legradikálisabb cselekedet, amit megtehetsz ma magadért.”
Olvasom itt.
És még egy igencsak érdekes idézet:
Mi az önszeretet négy eleme?
Magadat szeretni nem önzés, hanem mások iránti kedvesség, mert amikor saját magadat szereted, másoknak nem kell foglalkozniuk a te megoldatlan problémáiddal. Az önszeretet négy szempontot foglal magában: tudatosság, önértékelés, önbecsülés és öngondoskodás.
Ugyanúgy a fenti cikkből idézve.
Ezekkel engem már meg is vettek! És értem én ezeket a kifejezéseket, de mégicsak hogyan kellene ezt csinálni?
Tovább keresve rátaláltam Gala Darling-ra, akinek rózsaszín, magassarkús blogját követve néhány nagyonis konkrét ötletet kaptam a radikalizmusra. És megtaláltam a tíz éve megjelent és rögtön sikerlistás könyvet: The Body Is Not an Apolgy és Sonya Renéé Taylor oldalát is.
Szeretem én magam… meg próbálom is minél jobban… de azok a tanácsok, hogy „szabj határokat”, „gondoskodj magadról”, „adj magadnak én-időt”, „töltsd azokkal az időt, akik szeretnek” stb. túlságosan általánosak nekem. A szeretetet úgy képzelem el, mint egy flow-t, egy áralmást, egy megérkezést, egy meleg ölelést, egy napsütötte otthont, egy biztonságos teret, egy helyet, ahol önmagam lehetek. A fenti szavak viszont csak úgy keringenek bennem, mint egy üres nagy sportcsarnokban…
Én úgy szeretném szeretni magam, ahogyan másokat szeretek! Felszabadultan, élvezve, megérkezve.
És radikalizálódni szeretnék! Igazán imádni magam! A végletekig!
Nos, az alábbi elemeket szemezgettem ki magamnak a neten találtak közül és dolgoztam ki, és tovább az elmúlt fél év sajátos radikális önszeretetemben:
- Támogató szavak!
Az egyik jógaórán jött, hogy egyszercsak nagy csodálkozva vettem észre, hogy képes vagyok olyan gyakorlatot is megcsinálni, amit korábban sosem, sőt, amihez mindig úgy álltam, hogy „á, ezt én úgysem tudom megcsinálni”. És akkor, ott hirtelen olyan nagyon büszke lettem magamra, hogy elkezdtem magam dicsérni!
„Meg tudod ezt csinálni! De ügyes vagy! De ügyes…vagyok! Hú, de menő vagyok!” mondogattam, amiben az volt a legdurvább, hogy rájöttem, hogy SOHA, de tényleg SOHA nem mondtam magamnak ilyet! SOHA nem voltam magamhoz igazán kedves!
A mondatok, amiket mondtam, mind ismerősek voltak, mert naponta vagy tízszer is elismétlem, a gyerekeimnek, a párjaimnak, az ügyfeleimnek, a barátnőimnek. De SOHA, SOHA magamnak nem!
Rádöbbentem, hogy nagyon rosszul bántam magammal! És itt az idő a radikalizálódásra! Azonnal kedvesen, támogatóan kell magamhoz szólnom! - Randik magammal
Az „Adj magadnak én-időt” is sokáig nagyon nehezen ment. Mit is jelent mindez? Anyaként élve 18 éve, gyerekeket, munkahelyet, háztartást, társat kiszolgálva. Mi is az én-időm? Mire is vágyom? A legnehezebb mindig az volt, hogy rájöjjek, hogy mire is vágyom igazán és aztán, hogy azt ténylegesen tudjam élvezni is (ne azon járjon az agyam a jógaóra közben, hogy mi lehet otthon…)
Már megvoltak a borozások a lányokkal, a hajnalik trécselések és nevetések, a nagy forró fürdők, és még a jégkrémmel és sorozatokkal is próbálkoztam, de az egyértelműen nem az én világom. De valahogy nem sikerült úgy igazán örülnöm egyiknek sem.
Aztán kitaláltam, hogy mélyebbre megyek és kifejezetten RANDIKAT szervezek magammal. Azon okoskodtam, hogy hogyan is tudok valakit megszeretni? Ha megismerem! Ahhoz pedig mi kell? Hogy sokat találkozzunk, beszélgessünk, mindenféle előítéletek és elvárások nélkül.
Nos, így lett saját randi időm, amikoris megadom a módját a magammal való találkozásnak. Nem azt jelenti, hogy kiöltözöm 😛 Bár az is lehetne…
Inkább, hogy vártam az estét, amikor végre magam leszek és magamra hangolódhatok, amikor gyertyát gyújtok és meditálva a belsőmmel kapcsolódva teljesen előítélet mentesen megkeresem magamban azt az én-t, akit már (vagy még) nem is ismerek.
Olyan tevékenységekkel kísérletezem ilyenkor, amiket másoknak szoktam adni szeretetből, szerelemből. Hátha magamnak is jó lesz… Például egy szépen megterített asztalon finom, szeretettel készített étel. Megdöbbentett a gondolat, hogy még sosem terítettem meg magamnak szépen, mikor egyedül voltam. Nos, a randijaim ilyenek. Kísérletezek, figyelem magam, mi tetszik, mit szeretek, milyennek látom magam? Előítélet, ítélkezés, elvárás nélkül. - „Szép vagyok”
Ezeknek a randiknak az eredményeként jutottam arra, hogy abba tudok szerelmes lenni, akit vonzónak, szépnek tartok. Külsőleg és belsőleg egyaránt. Ígyhát elhatároztam, hogy megpróbálom magam szépnek látni.
Sok ellentmondásos érzés kavarog bennem ezügyben, a szégyentől a felszabadultságig, de itt álljon csak annyi most, hogy szerintem sokan vagyunk ezzel úgy, hogy reggel futólag belenézünk a tükörbe és azt mondjuk „Mára jó lesz ez…” miközben gyerekeinket, szerelmeinket, akár barátnőinket órákig tudnánk csodálni a szépségükért, ragyogásukért.
Az egyik radikális önszeretet lépésem az alábbi volt: Minden egyes reggel (igen, minden reggel!) az első dolog, amit teszek, hogy a tükörbe nézek és azt mondom „Milyen szép vagy ma!”
Nevetségesnek tűnt először, de ma már kifejezetten élvezem.
A hatását nem tudom leírni! Próbáld ki!
Igazi izgalmas szerelemindulós érzés! <3 - Mások szavai
Az egyik jó ötlet, amit a neten szemezgetve találtam a mások mondataiból álló gyűjtemény. Olyan sokszor emlékszünk, még akár évek, évtizedek múlva is arra, ha valaki valami nagyon kellemetlent, nagyon bántót mondott nekünk. Olyan mondatokat őrzünk, amik fájtak és fájnak ma is.
De mégis miért?
És miért nem őrizzük azokat, amelyek építenek?
Biztosan fel tudsz sorolni ilyen mondatokat, amiket kaptál. Vagy legalábbis emlékszel, hogy kaptál… de fel is tudod őket pontosan idézni? Fel vannak-e írva? Kint vannak-e a szobád falán? Nos, én elővettem egy táblát és elkezdtem összegyűjteni ezeket. Mint tini koromban, mikor képeket, hangulatokat gyűjtöttem arról az életről, amire vágytam. Ma ez a tábla annyi mondatot tartalmaz, hogy alig fér rá. Amiket kaptam másoktól és amik megmelengetik a szívem.
És amióta magammal is randizom… nos, magamtól is kapok ilyen mondatokat!
Neked vannak ilyen szokásaid? Olyanok, amiket magadért, magadnak teszel?
Mertél-e valaha radikális lenni ebben?
Liza
Photo by Dollar Gill on Unsplash
