Nyáron hallottam először ezt a kifejezést, egy elvonuláson az erdőben, ahol volt egy Radical Self-love nevű workshop, amire viszont nem jutottam be, mert annyian mentek rá, hogy csak azok juthattak be, akik már három órával előbb a helyszínen voltak. Ígyhát otthon rákerestem.
#self-care #RadicalSelfLove #önismeret
Mit is jelent mindez?
„Az önszeretet az egyik legradikálisabb cselekedet, amit megtehetsz ma magadért.”
Olvasom itt.
És még egy csodaszép idézet:
Melyek az önszeretet négy eleme?
Magadat szeretni nem önzés, hanem mások iránti kedvesség cselekedete, mert amikor saját magadat szereted, másoknak nem kell foglalkozniuk a megoldatlan problémáiddal. Az önszeretet négy szempontot foglal magában: öntudatosság, önértékelés, önbecsülés és öngondozás.
Ugyanúgy a fenti cikkből idézve.
Ezekkel engem már meg is vettek! Így tovább keresve rátaláltam Gala Darling-ra, akinek rózsaszín, magassarkús blogját követve néhány nagyonis konkrét ötletet kaptam a radikalizmusra. És megtaláltam a tíz éve megjelent és rögtön sikerlistás könyvet: The Body Is Not an Apolgy és Sonya Renéé Taylor oldalát is.
Mert szeretem én magam… meg próbálom is minél jobban… de azok a tanácsok, hogy „szabj határokat”, „gondoskodj magadról”, „adj magadnak én-időt”, „töltsd azokkal az időt, akik szeretnek” stb. túl általános. Én radikalizálódni szeretnék! Igazán imádni magam! A végletekig!
Nos, az alábbi elemeket szemezgattem ki magamnak a neten találtak közül és dolgoztam ki és tovább az elmúlt fél év sajátos radikális önszeretetemben:
- Támogató szavak!
Az egyik jógaórán jött, hogy egyszercsak nagy csodálkozva vettem észre, hogy képes vagyok olyan gyakorlatot is megcsinálni, amit korábban sosem, sőt, amihez mindig úgy álltam, hogy „á, ezt én úgysem tudom megcsinálni”. És akkor, ott hirtelen olyan nagyon büszke lettem, hogy elkezdtem magam dícsérni! „Atyaég! Meg tudod ezt csinálni! De ügyes vagy! De ügyes vagyok! Hú, de menő vagyok!” mondogattam, amiben az volt a legdurvább, hogy rájöttem, hogy SOHA, de tényleg SOHA nem mondtam magamnak ilyet! SOHA nem voltam magamhoz kedves!
A mondatok, amiket mondtam, mind ismerősek voltak, mert naponta vagy tízszer is elismétlem, a gyerekeimnek, az ex-férjemnek (amikor még a férjem volt), az ügyfeleimnek, a barátnőimnek. De SOHA, SOHA magamnak nem!
Rádöbbentem, hogy nagyon durván rosszul bántam magammal! És itt az idő a radikalizálódásra! Azonnal kedvesen, támogatóan kell magamhoz szólni - Randik magammal
Az „Adj magadnak én-időt” is sokáig nagyon nehezen ment. Mit is jelent mindez? Anyaként élve 18 éve, gyerekeket, munkahelyet, háztartást, társat kiszolgálva. Mi is az én-időm? Mire is vágyom. A legnehezebb mindig az volt, hogy rájöjjek, hogy mire is vágyom és aztán, hogy azt ténylegesen tudjam élvezni is (ne azon járjon az agyam a jógaóra közben, hogy mi lehet otthon…)
Aztán kitaláltam, hogy mélyebbre megyek és kifejezetten RANDIKAT szervezek magammal.
Merthát hogyan tudok valakit szeretni, megszeretni? Ha megismerem! Ahhoz pedig mi kell? Hogy sokat találkozzunk, beszélgessünk, mindenféle előítéletek nélkül.
Nos, ezek lettek az én saját randi időim, amikoris megadtam a módját a magammal való találkozásnak. Nem azt jelenti, hogy kiöltöztem volna 😛 Bár az is lehetne… Inkább, hogy vártam az estét, amikor végre magam leszek és magamra hangolódhatok, amikor gyertyát gyújtok és meditálva a belsőmmel kapcsolódva teljesen előítélet mentesen megkeresem magamban azt az én-t, akit már (vagy még) nem is ismerek. Mit szeretek? Mi okoz valódi örömöt? Miért? Mit várok az élettől? Milyen látni, ahogyan öregszik a testem? Milyennek találom magam? - „Szép vagyok”
Ezeknek a randiknak az eredményeként jutottam arra, hogy abba tudok szerelmes lenni, akit vonzónak, szépnek tartok. Akár külsőleg, akár személyiségében. Ígyhát elhatároztam, hogy megpróbálom magam szépnek látni.
Sok ellentmondásos érzés kavarog bennem ezügyben, a szégyentől a felszabadultságig, de itt álljon csak annyi most, hogy szerintem sokan vagyunk ezzel úgy, hogy futólag belenézünk a tükörbe és azt mondjuk „Mára jó lesz ez…” miközben gyerekeinket, szerelmeinket, akár barátnőinket órákig tudnánk csodálni a szépségükért.
Nos, az egyik radikális önszeretet lépésem az alábbi volt: Minden egyes reggel (igen, MINDEN reggel) az első dolog, amit teszek, hogy a tükörbe nézek (szerencsém van, egy nagy tükör van a hálószobámban és az első dolog, amit meglátok, magam), és azt mondom „Milyen szép vagy ma!”
A hatását nem tudom leírni! Próbáld ki!
Igazi izgalmas szerelemindulós érzés! <3 - Mások szavai
Az egyik jó ötlet, amit a neten szemezgetve találtam a mások mondataiból álló gyűjtemény. Olyan sokszor emlékszünk, még akár évek, évtizedek múlva is arra, ha valaki valami nagyon kellemetlent, nagyon bántót mondott nekünk. Olyan mondatokat őrzünk, amik fájtak és fájnak ma is.
De mégis miért?
És miért nem őrizzük azokat, amelyek építenek?
Biztosan fel tudsz sorolni ilyen mondatokat, amiket kaptál. De fel vannak-e írva? Kint vannak-e a szobád falán? Nos, én elővettem egy táblát és elkezdtem összegyűjteni ezeket. Mint tini koromban, mikor képeket, hangulatokat gyűjtöttem arról az életről, amire vágytam. Ma ez a tábla annyi mondatot tartalmaz, hogy alig fér rá. Amiket kaptam másoktól és amik megmelengetik a szívem.
És amióta magammal is randizom… nos, magamtól is kapok ilyen mondatokat!
Neked vannak ilyen szokásaid? Olyanok, amiket magadért, magadnak teszel?
Mertél-e valaha radikális lenni ebben?
Liza
Photo by Dollar Gill on Unsplash
