Szlovák Anyaközösségek

Mit csinálnak Szlovákiában az anyák, hogy ne érezzék magukat egyedül? Mit jelent az, hogy Anyaközösség Szlovákiában?  Hogy lehet, hogy egy egész hálózat van az anyáknak, hogy együtt legyenek?

Szlovákiában jártunk augusztusban egy nemzetközi projekt keretében, ahol megdöbbenve láttuk, hogy egy egész anyaközösség-hálózat áll az anyák rendelkezésére, hogy találkozzanak, együtt legyenek. Nézd meg a videónaplónkat, amiben több helyszínről is közvetítettünk és bemutattuk a helyi, önszerveződő, alulról épülő anyaközösségeket, amelyeket ott anyaközpontoknak neveznek.

Ítélkezésmentes meghallgatás

Fogadjátok szeretettel Tóth-Pál Evelin, gyermekekkel foglalkozó szakember, MotherNature tag írását, gondolatait az ítélkezésmentességről.

Barbi, aki közeli barátnőm, anyatársam, mesélt nekem az ítélkezés mentes meghallgatásról, és rendkívüli megtiszteltetésnek éreztem amikor felkért, hogy legyek ebben a partnere. Régebben is csináltunk hasonlót, csak akkor olyan jelzőket használtunk rá, hogy: rinya, ventilálás, hiszti stb. Ehhez viszont mély bizalom szükséges. A legnagyobb félelmei, árnyai, vad démonai suttogása, de még üvöltése sem tud kizökkenteni. Bármit mondhat, szeretettel, ítélkezés mentesen fordulok felé. Utólag jókat szoktunk mosolyogni azon, milyen sokat aggódunk azon, hogy csalódni fog a másik bennünk ha ezt vagy azt kimondjuk. Rengeteg fájdalom, feszültség szabadul fel ilyenkor. Fontos, hogyha eszükbe is jut valami saját történet, ne most reflektáljunk, ez most a megnyíló társunk ideje. Nem véleményezünk, nem tanácsolunk. Én legtöbbször megköszönöm, hogy megtisztelt az elmondottakkal és, ha valami nagyon motoszkál bennem, a végén szerényen megkérdezem, hogy szeretné-e , hogy X dologra reagáljak.

 

Rengeteg feszültség távozik, felidézés és elmondás közben jobban összetudjuk rakni a kirakóst és sokszor saját magunk jövünk rá a válaszainkra. Vagy a meghallgató társ egy-egy kérdése, meglátása döbbent rá megoldásainkra. Természetesen ez oda-vissza működik köztünk. De egy bérbarátnő, coach vagy pszichológus személyében is segítségre lelhetünk. Továbbá segíthet még az írás vagy egy párnának, bábnak való megnyílás. A cél a harmóniára való törekvés.
Harmónia számomra azt jelenti, mikor a gondolataim, érzelmeim, kimondott szavaim, cselekedeteim egy irányba mutatnak. Erre törekszem nap, mint nap. Egy ember is nagyon összetett, nemhogy egy család. Annyi minden hat ránk. Valahol feszültség keletkezik, annak ki kell jönnie, ki kell oldódnia. Én ott tartok, hogy a keletkezés pillanatában megfigyelem magam. Hátrébblépek egy pillanatra, elkülönítem a dolgot/tárgyat magamtól és megkérdőjelezem e, hogy igaz e?. Mert az adott pillanatban lévő gondolataim reakciók, nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Hat rá ezernyi dolog, gyerekkorom, mintázataim, sémáim, aktuális fizikális és lelki állapotom. Megvan a magam valósága, aztán, hogy ebben én, hogyan értelmezek bármit is, ami kívülről jön az csak rajtam múlik, de az attól még nem lesz igaz. Vagy szituációtól függően, azt kezdem el monitorozni miért hat rám ennyire amit mondtak, láttam, vagy hallottam? Mi szól nekem, mit tanulhatok belőle?

Gondolati síkon így egész jól rendbe tudom magam tartani. Csakhogy hiába tudok sok mindent, mégis fáj. Tehát érzelmi síkon kell oldani és oda-vissza, minden összefügg. Néha meg csak gyűlik, gyűlik és szétmar belül vagy kirobban. Pedig nem a gyereknek szól vagy a páromnak. Ahhoz, hogy jól tudjak működni mindennek a helyére kell kerülnie. A ki nem mondott szavaknak, az elnyomott érzéseknek, a visszatartott reakcióknak, a félelmeknek, a dualisztikus megítéléseknek, a reális és nem reális aggodalmaknak.

Szívből köszönöm  Barbusomnak, hogy időről időre meghallgat és támogat! 

 

Tóth-Pál Evelin (Amanda)
Anya, Gyermekkel foglalkozó szakember és Mother Nature tag

Kép: Szűcs Péter

Mennyei jó és pokoli rossz (adventi mese)

Karácsony közeledtével jól esik egy kis ráhangolódás az ünnepekre, ehhez válogatott nektek meséket Szórád Annamari, fogadjátok szeretettel.

Élt egyszer egy ember, aki meg akarta tudni mi a mennyei jó és a pokoli rossz. Addig imádkozott, amíg a Teremtő engedett könyörgésének, elküldte érte egy angyalát. Az ember egy ajtó előtt találta magát. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember egy termet látott, ahol minden elő volt készítve egy lakomára. A terem közepén lévő hatalmas kerek asztalon nagy tál leves gőzölgött, a sülteknek ínycsiklandozó illata volt, szebbnél-szebb, ízesebbnél-ízesebb falatoktól, finomabbnál -finomabb italaktól roskadozott az asztal.

A lakomázók körben ültek, és átkozódtak, veszekedtek, sikoltoztak az éhségtől, ájuldoztak a szomjúságtól, nem tudták magukhoz venni az ételt mert a kanalak, amik az asztalon hevertek, oly hosszúak voltak, hogy nem érték el velük a szájukat. Kinyújtották karjukat, hadonásztak, egymást verték fejbe, de a szájuk üres maradt. Éheztek, habár rengeteg étel feküdt előttük. Az ember tudta, hogy sikításuk és ordításuk a legrosszabb rossz. Mivel megismerte a tudást, az ajtó bezárult előtte. Az ember térdre esett és szemét lehunyva könyörgött az Úr angyalának vigye el őt e szörnyű helyről.
Mikor ismét kinyitotta szemét, kétségbeesett és reszketett a félelemtől, mert ugyanazt az ajtót pillantotta meg. Amikor az ajtó megnyílt előtte, az ember ugyanazt a termet látta, ugyanazt az asztalt. Az asztal közepén ugyanazok a tálak gőzölögtek, körülötte ugyanazok az emberek ültek, és a kezükben ugyanazok a kanalak voltak. Semmi sem változott és mégis minden. Mert az emberek, ugyanazokkal a hosszú kanalakkal most átnyúltak az asztal fölött és egymást etették. A sikoltozás megszűnt, a sírások és átkok pedig átalakultak áldásokká.
Az ajtó bezárult. Az ember megértette a mennyei jó és pokoli rossz természetét és a kettő közötti hajszálvékony szakadékot és mindenkinek elmesélte. Most, itt, nektek mondta el…
(A mese szövege, Yehuda Berg: A kabbala és szeretet, Bajzáth Mária: A rabbi és az oroszlán mesegyűjtemények, és Madár élőszavas mesemondása alapján szövődött.)

 

Forrás: www.mesepedagógia.hu

Kép: Pixabay

 

Légy a sötétségben!

A MotherNature nemzetközi projekt megálmodója, Berecz Ági, környezeti nevelő, tréner, önismereti mentor, osztja meg veletek az egyik legnagyobb kihívást megjelenítő MotherNature kártyáról.

 

Ennek a kártyának különleges jelentősége van abban a globális bizonytalanság hullámban, ami 2020-at jellemzi. Ez a kártya messze túlmutat az anyaként megélt nehézségeken. Mögöttes szimbolikája és üzenetei segíthetnek értelmezni és elfogadni az ismeretlen helyzetet, melyet az emberiség történetének első globális járványa, “pandémiája” hozott az életünkbe.

Az AnyaTermészet kártyacsomag kidolgozásában nagy szerepet kapott egy 20. század eleji antropológus, Joseph Campbell munkája, a Hős Útja modellje. “Az Ezerarcú Hős” c. művében Campbell értelmezi és összefoglalja az emberiség kultúrtörténetének mítoszainak, népmeséinek üzenetét és a Jung pszichoterápiás üléseinek beszámolóiban lejegyzett álmokat. Mindezek megrajzolják a felnőtt személyiség érésének, kiteljesedésének útját, melyet Jung individuációnak hívott.

 

A hős, aki elindult misztikus útján, elérkezik a Nagy Nehézség időszakába. A nehézségek olyan elsöprőek, hogy a hős látszólag meg sem tud birkózni velük. A kihívások útján a népmesék hőse elnyeletik az ismeretlenben, és úgy tűnik, meg kell halnia. Egy átjáróba kerül, amely látszólag megsemmisíti őt. A hős eltűnik, hogy átalakulásának eme szimbolikus méhében majd ezerszeres erővel újjászülessen. Jónást elnyeli a cethal. A népmesék királylánya eltűnik az erdő sűrűjében amikor édesapja, a király előzi őt, mert “csak” úgy szereti őt, mint az emberek a sót. Holle anyó jó lánya évekre ott reked a felhők felett. A keresztény kultúrkörben a hívő minden vasárnap eltűnik a templom belsejében, ahol, mint az anyaméhben, gyónása után újjászületik. A középkori templomok sarkában a vízköpő szörnyek őrzik ezt az átalakulást, a hívőt pedig emlékezteti a szentély arra, mi ő valójában: por és hamu. Földi, halandó énünknek meg kell halnia, hogy megszülessen magasabb rendű énünk.

 Az anyaság első évének “elnyeletése” a pelenkák között azt az érzetet keltheti, hogy megszűnünk annak a nőnek lenni, akinek egykor ismerek minket és akinek mi magunk ismertük magunkat. Az alvásmegvonás, napi 24 óra helytállás, nappal és éjjel egybeolvadása olyan kihívás elé álíltják az új anyát, amit hétköznapi tudatállapotban nem lehet végigcsinálni. Átállunk egy másfajta működésre, “elnyeletünk” az anyai létben, és majd hosszú utunk végén egy új személyként születünk meg.

 Hasonló zajlik le most mindannyiunkkal. Ami akár egy éve szürreális rémálomnak tűnt volna, most mindennapjaink része lett. Országok egészségügyi rendszereit fenyegeti az összeomlás, százezrek kerülnek karanténba, korlátozódik a nemzetközi mobilitás, bezárnak az iskolák, kijárási tilalom és egyéb korlátozások lépnek életbe. Mintha kollektíven kellene most átmennünk a hős útjából ismert átalakuláson. 2020 márciusában együtt beléptünk az ismeretlenbe. Bizonyos szempontból együtt ülünk most a bálna gyomrában elnyeletve, és nem tudjuk, mikor és hogyan jövünk ki újra a felszínre. Vajon milyen lesz az emberiség, amikor kikerül a covid által fémjelzett időszakból? Vajon mire fogunk rájönni, mire kell emlékeznünk ezalatt a hosszú “éjszaka” alatt, otthonainkban, elzártságunkban? A kártyán lévő megerősítések hatékony kapaszkodók lehetnek mindenkinek a jelenlegi helyzet bizonytalanságában:

Kérj segítséget, és kezdeményezz

Találj énidőt, és töltődj

Használd a természet gyógyító erejét 

Pihenj, aludj, amikor csak tudsz

A kis fa

Karácsony közeledtével jól esik egy kis ráhangolódás az ünnepekre, ehhez válogatott nektek meséket Szórád Annamari, fogadjátok szeretettel.

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy apró fácska egy magas hegycsúcson.
A kis fa arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő.
Éjjel a fácska vágyakozva nézett a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt és kiabált nekik:

– Szeretnék kincsesláda lenni! Beborítva arannyal, és telve gyönöyrű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!

 

Múltak az évek. Eső jött, aztán napsütés, és a kis fa egyre nagyobbra és egyre magasabbra nőtt.
Egy szép napon egy favágó ballagott fel a hegyoldalon. Megpillantotta fát, és azt mondta:

– Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.

És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt.

– Most lesz belőlem szép kincsesláda – gondolta a fa -, csodás kincseket kapok majd.

Egy asztalos műhelyében kötött ki. De az asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott keze alól egy jászol került elő. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára.
Sok – sok nap telt el és sok – sok éjszaka. A fa már majdnem elfelejtette egykori álmát, amikor egy éjjel angyalok szálltak és egy fénylő csillag gyúlt ki éppen a fölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt.
Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára.

– Bárcsak jobb helyet készíthetnék neki! – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt.

Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A fényes csillag rásütött a fényes és erős fára.

– Ez a jászol a legjobb hely neki! – mondta az asszony.

És a fa tudta, hogy teljesült az álma, kincsesláda lett belőle, benne volt a világ legnagyobb kincse.

(norvég legenda)

Forrás: www.mesepedagógia.hu / 

Kép: Pixabay