A MoNa az anyaságunkkal indult. Az anyasággal, ami az egyik legnagyobb női átalakító erő. Sokunkat letarolt, átalakított, alakít folyamatosan. Az Anyatermészet részévé tesz, sokkal inkább, mint bármilyen más átalakulásunk. Teremtő, életet adó erő. De kihívás is, hogy képesek vagyunk-e olyanná válni, mint maga a természet? Életet adóvá, gondoskodóvá ebben a földi létben, ami olyan sokszor lett már varázstalanítva.
A MoNa a női erőt szimbolizálja. Az erőt, ami bennünk van. Az Anyatermészet erejét. A közösség erejét. A tudatot, hogy minden létezővel összekapcsolódva létezünk, hogy nem kell tennünk, csak léteznünk, mert magában a női létezében van az erő. Nem vagyunk egyedül. Sosem voltunk, csak sokszor elfeledjük.
A MoNa ma már nem csak az anyaságról szól. Sokkal inkább arról a folyamatos belső átalakulásról, változásról, ami a női élet velejárója. Arról a felismerésről, hogy a változás nem rossz, sőt! A legjobb, ami történhet velünk. És arról is, hogy ebben együtt vagyunk. Ezáltal kapcsolódunk egymáshoz és az Anyaföldhöz is.
Emese szavaival élve: „Valami történik mostanában velünk nőkkel és anyákkal. Mintha elkezdődött volna egy különös szerveződés, összefogás, mintha kezdenénk megtalálni az erőnket.”
Számomra az elmúlt hónapok, évek nagy erővel robbantak be. Velejéig rombolták azt, amit eddig fontosnak hittem és olyan erővel törnek fel a belső gyermekem, az igazi valóm darabjai, hogy azok letarolnak. Valami nagy dolog van készülőben bennem és bennünk, kívül és belül is. Átalakulóban vagyok egy régi énből egy újba, ami nem tudom milyen lesz. Csak sejtem, hogy ez nem egy megérkezés, hanem maga az út. A változás a megérkezés. Minden olyan bizonytalan, hogy csak egyetlen dologban bízhatok: abban a belső erőben, ami a valódi női létem ereje. Még nem ismerem fel új önmagam. De felismerlek titeket! Látlak titeket, nőket, asszonyokat, anyákat. Időseket és fiatalokat, az ősi bölcsességet és az új utakat, amiket kerestek és amiken elindultok. Lépéseinket számoljuk. Mind megérkezni szeretnénk. Abba, ami teljes.
Mi a te utad? Merre vezetnek a lépéseid? Milyen utat kezdtél el járni?
Fantasztikus erő rejlik a nőkben. Olyan varázserő, amit eddig legbelül, mélységesen, elrejtve hordoztunk magunkban. Látom benned. Ezt az az erő, amikor a női létet teljességgel éljük meg, amikor igazán önmagunk vagyunk.
Éveken, évtizedeken keresztül kerestem valamit. Nem tudtam pontosan mi az. Otthonnak neveztem. Országokon, kontinenseken át vitt az utam, hogy megtaláljam. De nem leltem. Mert az otthon nem egy hely. Ismertem ezt a mondást, mégis egy hosszú évtized kellett, mire megértettem. Mikor nem találtam odakint, akkor kezdtem megérteni.
Egy női közösségben éreztem meg először. Ahol nem kellett semmit csinálnom. Nem kellett bizonyítanom, csak léteznem. Akkor éreztem meg először, hogy maga a létezés is elég lehet. Sőt, az a legtöbb, amit magamból adhatok, és amit magamnak adhatok. Hogy hagyom magam létezni. Ott, négy éve, egy erdő mélyén összekapcsolódtam 15 vadidegen nővel, anyával. Nekem innen indult a MoNa. Azóta biztosan tudom, hogy nekem az otthon a női kör. Az a női közösség, ahol elég csak lenni. Ahol igazán otthon vagyok. Ahol önmagam vagyok.
Szeretnélek látni téged is ebben körben. Szeretnélek ismerni téged. Látni és érezni az erőt, a szenvedélyt, a lelket, ami benned van.
A MoNa a covid idején született, így online lettünk. Az online lét minden modernségével, idegenségével és minden hasznával együtt. Itt teret és időt is átívelünk, kapcsolódunk. Az, hogy egy zoom eseményen is tudunk egymáshoz kapcsolódni, idegenként, több száz kilométer távolságban, tudunk megosztani és meghatódni azt jelenti számomra, hogy olyan óriási bennünk a vágy és az erő, hogy az legyőzi a virtualitás akadályát. A vágy arra, hogy együtt legyünk, hogy érezzük más nők erejét és ezáltal felismerjük a sajátunkat. És az erő, hogy minden nehézség ellenére, téren és időn át is ez lehetséges.
A női erő nem duplázódik, ha ketten vagyunk, hanem megsokszorozódi. És ha nem csak ketten vagyunk, hanem öten, tízen, százan? Mindent magával sodorhat és megteremtheti azt a világot, amit szeretnénk. Nem kell ehhez tennünk, csak léteznünk. Együtt.
A MoNa online. A MoNa csak egy online tér ahhoz, hogy kapcsolódj. Magaddal, más nőkkel és a természettel. A természettől idegen, mesterséges tér, csatorna. Ez adatott most nekünk. De ez is több, mint ami eddig volt. Örülök neki. Még ha hiányoztok is. Hiányzik az igazi ölelés. Hiányzik a közös éneklés. A hangunk rezgése. A tánc. Az összekapcsolódás. Az érintés. A megismerés három dimenziója és a többi.
Évek óta szeretnék tartani élő találkozókat. De úgy érzem nem az én tisztem ezt indítani. Én csak a létezője vagyok a térnek. Egyetlen darabja. Aki tartja és akit tart.
Kérlek, ha tartasz élő női kört, anyakört, bármit, ami teret kínál nekünk, nőknek az összekapcsolódásához, hívj! Hívj engem és másokat is.
A MotherNature – Anyatermészet Egyesület (MoNa) idén tavasszal írta ki pályázatát, amivel az Ukrajnából menekülő nők, anyák, családok helyzetének javítását tűzte ki célul. A szervezet vezetőivel beszélgettünk a pályázatról, a szellemiségről, amit képviselnek, a hosszú távú víziókról, az anyaközösségben rejlő erőről és lehetőségekről. Dömösi Emese, Kiss Judith és Baranyai Liza voltak beszélgetőpartnereim.
[Többrészes cikksorozatban mutatjuk be a MoNa és a nyertes pályázók tevékenységét, rajtuk keresztül pedig a háború elől menekülők történeteit. Szeretnénk, hogy minél többekhez eljussanak ezek az írások. Kérjük, egy-egy megosztással segítsd te is a munkánkat. Köszönjük! A szerk.]
…
Összeszokott csapat vár a kamera másik oldalán. Nemcsak befejezik egymás mondatait, de láthatóan figyelnek is egymásra. Együttműködésük minősége is egészen más, mint a hagyományos. Egyszerre hatékony és emberi, őszinte és profi. Mint amikor a képviselt értékek megérkeznek a gyakorlatba.
Még csak két éve működik az egyesület, de már évente több, mint 300 nő, anya vesz részt online programjaikon, 72 anyákkal foglalkozó szakértő csatlakozott kezdeményezésükhöz, és a legutóbbi anyavállalkozókat segítő online programsorozaton is több százan vettek részt.
Mit csinál a MotherNature – Anyatermészet Egyesület? Mi a szervezet fókusza?
Liza: Amikor elindultunk, akkor csak az anyaságra fókuszáltunk, de most már kicsit szélesebb a kép, mert nem csak az anyaság az a krízises életszakasz, amikor nagy szükség van egymásra. Ezért az anyaság mellett az összes női életszakasz támogatását tűztük ki célul – mindig közösségben, önismerettel karöltve, és használva a közösségi tanulásban rejlő lehetőségeket.
Emese: Emellett az anyaság értelmezését sem a klasszikus értelemben vesszük, hanem annál sokkal tágabban. Az anyaság egy minőség: szülője, gondozója lenni valakinek vagy valaminek, úgy gondoskodni valakiről, ahogyan azt egy anya teszi. Nem csak anyukák csatlakoznak hozzánk: vannak gyermeket tervezők, gyermektelen nők, és olyanok is, akiknek már kirepültek a gyerekeik.
Liza: … és ez a gondoskodás, az anyai minőség köti össze a tevékenységeinket is, megjelenik mindhárom területen.
Mi ez a három fő tevékenységi kör, amivel a MotherNature – Anyatermészet Egyesület foglalkozik?
Liza: Az anyaság mint önismereti út az Anyaklubokbanjelenik meg, itt közösségben, más nőkkel együtt tanulunk magunkról, egymásról, egymástól.
A vállalkozásra sokszor úgy tekintünk, mint a gyermekünkre – a női vállalkozói léttel foglalkozik Palántázó Programunk, ahol szintén kiemelném a közösségi tanulás szerepét.
A harmadik láb pedig a hálózatosodás. Célunk, hogy anyaközösségek és női közösségek hálózatát hozzuk létre, kössük össze őket, gondoskodjunk egymásról.
MINE – Mother Centers International Network for Empowerment
Ez a hálózatosodás az a faktor, ami a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolja a szervezetet. Emese, ez leginkább a te asztalod, ugye?
Emese: Igen, a Nemzetközi Anyaközpontok Hálózatának Elnökségében vagyok már 10 éve. A MINE (Mother Centers International Network for Empowerment) egy globális szervezet, ami alulról szerveződő női, anyai közösségeket kapcsol össze szerte a világban. Ez a mozgalom a nyolcvanas években indult, és ide, a feminizmus egyik ágába csatornázódtak be anyák, akik tenni akartak önmagukért, valamint a nők és anyák helyzetének jobbításáért. Közösségekbe szerveződtek, hogy jobban hallatszódjon a hangjuk, és mert együtt sokkal többre vagyunk képesek.
Dömösi Emese – MoNa, MINE
Miért olyan fontosak ezek a közösségek szerinted?
Emese: Ezeknek a közösségeknek nagy ereje van. Nemcsak azért, mert a legkülönbözőbb rétegekből képesek összekötni az anyákat, de nagyon gyorsan reagáló közösségi térként is tudnak működni. Ezért sem mindegy például egy település életében, hogy létezik-e ilyen szerveződés.
Ezek nagyon reziliens, kevésbé merev struktúrában működő organizmusok, szinte mint egy család. Emiatt nagyon gyorsan tudnak reagálni, ha történik valami, legyen az természeti katasztrófa, Covid vagy háborús helyzet.
Nemzetközi szinten hol vannak jelen ilyen női- és anyaközösségek?
Emese: Az egész világon kapcsolatban vagyunk ilyen szervezetekkel, több mint 1000 ilyen szerveződésről tudunk, Németországtól Kanadán át egészen Bhutánig. A környező országok is igen aktívak, Csehországban több mint 250 anyaközpont létezik, de jelentős a szlovák hálózat is.
Magyarországon nem sok ilyen szervezetről tudok. Nagyon el vagyunk maradva ebből a szempontból?
Emese: Sajnos itthon gyerekcipőben jár az anyaközösségek szerveződése, 4 ilyen klasszikus anyaközponttal vagyunk kapcsolatban. A József Attila-lakótelepen működő Anyahajó Anyaközpont, a Helló Anyu, ami azért különleges, mert a vállalkozás oldaláról közelít, Miskolcon a Holdam és mi, a MotherNature – Anyatermészet Egyesület. Az a törekvésünk, hogy nálunk fussanak össze a szálak, szeretnénk összekötni ezeket a női tereket.
És hogyan váltatok az ukrán pályázat kiírójává?
Emese: Az ukrán alap pályázatunk fő támogatója a már említett MINE. A MINE-t pedig a Baden-Württemberg Állami Minisztérium olyan megbízható és azonnal reagáló hálózatnak tekinti, ami mögé érdemes odaállni.
Így, amikor február 25-én kitört a háború, az egy heti bénultság után MINE-szinten elkezdtük keresni a lehetőségeket, figyeltünk, hogy mi várható, elkezdtünk felkészülni, főleg az Ukrajnával határos országokban.
Egy ilyen krízishelyzetben nagyon jól meg tud mutatkozni a nőktől nőkig, anyáktól anyákig tartó közösségek, központok ereje. Olyan szervezetek révén, mint a MoNa, nagyon gyorsan tudunk reagálni, mert informálisabbak az útjaink, és pillanatok alatt tudunk lemenni döntéshozói szintről terepre. Azonnal vittük a híreket, az igényeket, szükségleteket, problémákat, hogy kivel hogyan bánnak, legyen az a romák diszkriminációja, a szexuális kizsákmányolás vagy egyéb nehézségek.
Emellett mi a közösségi támogatásban vagyunk jók. A menekülés első szakaszában inkább anyagi, tárgyi támogatásra van szükség, és amikor már van étel és fedél a menekültek feje felett, akkor jöhet a második lépcső.
Amikor látszott, hogy ez tartós krízis, akkor tudtuk hasznosítani legjobban az erőinket, mert a mi célunk és erősségünk az, hogy közösségi tereket biztosítsunk anyáknak, hogy legyen lehetőségük kapcsolódni önmagukhoz és egymáshoz is.
És ekkor írtátok ki itthon a pályázatot, ahová menekült anyákat támogató civil szervezetek jelentkezhettek. Milyen volt az indulás?
Liza: Nagyon fiatal egyesület a mienk, csak két éve jöttünk létre, ezért szervezeti szinten óriási lépés, hogy mi pályáztatunk. Amikor kiírtuk a pályázatot, hirtelen úgy éreztük, mintha egy nagy tóba bedobtunk volna egy kis követ, és az óriási hullámokat kezd el vetni. Megtaláltak minket olyan kisebb-nagyobb szerveződések, akikről korábban sosem hallottunk. Jó érzés, hogy ilyen sokan akarnak segíteni. Még úgy is, hogy viszonylag kis összegű a pályázati keretünk, mégis nagy dolgokat tudunk létrehozni. Nagyon érdekes ezt – most először a pályázatoknak erről az oldaláról – látni, hogy mekkora hatást lehet elérni így.
Baranyai Liza – MoNa
Nahát, milyen szépen megjelenik a korábban említett anyai minőség – ahogy anyaként beálltok a pályázók mögé. Nem volt félelmetes belevágni úgy, hogy egy krízisnél nem is lehet tudni előre, merre megy az út, mi fog kisülni belőle?
Emese: Pontosan olyan ez, mint amikor egy családban megjelenik a krízis. Konstatáljuk, hogy hát ilyenben még nem voltunk, de nincs mese, meg kell oldani. Úgy éreztük, hogy ha nekünk vannak ilyen lehetőségeink, hozzáférünk forrásokhoz, akkor kötelességünk beleállni, és megtalálni a legnagyobb hatást elérő megoldásokat.
Judith: Őszintén szólva bennem megfogalmazódott az elején, hogy hoppá, ez mekkora falat. De megint bejött a közösség ereje. Nagyon bíztam a csapatunkban. Mindannyian hozunk valamilyen képességeket, és ha ezeket összerakjuk, már nincs is kérdés, megyünk és csináljuk.
Mik azok a fő értékek és célok, amik mentén kiírtátok a pályázatot?
Emese: A fő cél segíteni az elsősorban Ukrajnából menekült, hazánkban tartózkodó nőket és családokat. Nem anyagi, dologi támogatással, hanem lelki gondozással, programok, közösségek szervezésével. Olyan tereket tartani, ahol kapcsolódni tudnak önmagukhoz és egymáshoz, ahol megtapasztalhatják a női kör erejét. Hogy ne áldozatokként tekintsenek magukra. Hogy az ilyenkor megjelenő félelmet, dühöt és kiszolgáltatottságot aktív cselekvéssé tudják átfordítani. A kulcsmondat: help to self-help – ez az anyaközpontok kulcsmondata is. Segítség az önsegítéshez. Segítsük azt, hogy ők önmagukon tudjanak segíteni. Megtapasztalják, hogy nekik is vannak erőforrásaik, lehetnek céljaik. Ne kiszolgáltatottan legyenek egy felülről irányított rendszerben, hanem a saját erejükre támaszkodva teremtsék meg a számukra kedvező lehetőségeket.
Ezt a célt sikerült jól körülírnunk, mert a beérkezett pályázatok szinte mindegyike erre alapozódott.
Emellett egy távolabbi célunk is volt. Azt szeretnénk, hogy akik részt vesznek ezeken a pályázatban támogatott programokon, megtapasztalják az alulról jövő támogató kezdeményezések erejét. És amikor véget ér ez a borzalom, és visszatérnek az országukba, ők legyenek az elsők az újjáépítésben. Mert jellemzően egy infrastrukturálisan és társadalmilag teljesen szétvert országban az ilyen, nőkből és anyákból álló közösségek tudnak a leggyorsabban reagálni.
Nemzetközi szinten sok ilyenre látunk példát. Boszniában a srebrenicai mészárlás özvegyei ezzel a közös múlttal élnek tovább, és visznek együtt egy társadalmi vállalkozást, egy zöldségfeldolgozó üzemet. A nagyon mély krízisből együtt fejlődnek.
Az a cél, hogy a nők ráébredjenek a bennük rejlő képességekre, megtalálják önmagukat, megértsék, hogy fontos szerepük van, valódi influenszerek lehetnek, gyűjtőszikrái egy újjáépülő közösségnek. Mert jellemzően egy szétbombázott országban a merev szabályok puhává válnak, és akkor még alakíthatóak.
Azt hiszem, most hallottam életemben először az influenszer szót pozitív keretben. A pályázatot két ütemre írtátok ki, és még előttünk van az őszi kör. Várható változás a tavaszihoz képest?
Judith: A fő vonalak, a pályázati kiírás fő céljai megmaradnak. Viszont mielőtt kiírjuk, egyeztetünk azokkal, akikkel már együtt dolgozunk, hogy pontosítani tudjuk az igényeket. Fontos, hogy reflektálni tudjunk arra: mi történik most, mire van szükség.
Emese: Krízishelyzetben nagyon gyorsan változnak az igények, és amikor kiírtuk a tavaszit, egyáltalán nem látszott, mi lesz ősszel. Ezért is szerencsés a két ütem.
Azon kívül, hogy nonprofit szervezeteknek szól a kiírás, kiket vártok szeptemberben?
Emese: Korábbi pályázókat és új szervezeteket is várunk, akik szeretnék a menekült anyákat, nőket, családokat az említett értékek és eszközök mentén segíteni. Azt tapasztaljuk, hogy akik már foglalkoznak ilyesmivel, azoknak nagyon nagy lökést tud adni egy ilyen pályázati támogatás. És azzal, hogy sok költség (legyen az alapanyag, útiköltség, tolmács vagy szakemberek juttatásai) terhe lekerül a vállukról, jobban ki tudják bontakoztatni a képességeiket, megtapasztalhatják, hogy mekkora erő van bennük.
Mi is figyeljük a nyertes pályázatok alakulását, és valóban az látszik, hogy ez egy nagy tapasztalat mindenkinek. A meglévő képességek mintha új lendületet kapnának. Mintha mindig is ott lettek volna a magok, és hoztatok hozzá vizet…
Emese: Valóban nagyon jó látni, hogy mi minden tud változni az ilyen megoldások révén. És én abban is hiszek, hogy Földünk helyzete, a klímaválság kapcsán is ezekre a megoldásokra van szükség. Ezek a regeneratív folyamatok, a női és anyai minőségek megjelenése és megélése, az alulról jövő szerveződések ereje az, ami hatékony változást eredményezhet. Akár azonnali válaszra van szükség egy háborús helyzetben, akár nagyobb léptékben, a klímaválság kapcsán. Ez a női- és anyai minőség az, ami változást hozhat. Hisszük, hogy ez azért rezonál feljebb is, mert csak ez az egy út van. Már számtalanszor bebizonyosodott, hogy az egyenesen felfelé ívelő, mindig több, szebb, jobb – nem fenntartható tendencia. Ami fenntartható, az a körkörös folyamat.
Aki még sosem pályázott, vagy fél a pályázati bürokráciától, annak üzentek valamit?
Liza: Nagyon büszkén vállaljuk, hogy ez a pályázat egészen más jellegű, mint a hagyományos pályázatok. Mivel sokat voltunk a másik oldalon, tudjuk, hogy milyen nehéz a szigorú pályázati keretek és rengeteg adminisztráció mellett a lényegre fókuszálni. Ezért szándékosan úgy építettük fel ezt a pályázati rendszert, hogy minél rugalmasabb legyen, minél kevesebb adminisztrációs teherrel. Arra koncentrálunk, hogy valóban oda menjen a pénz, ahol szükség van rá, mert ez a lényeg.
Kiss Judith – MoNa
Judith: Nagyon szeretünk panaszkodni (nem csak itthon), és arra figyelni, hogy ki mit nem csinál vagy nem csinál jól. Most viszont lehetőségünk van inkább azzal foglalkozni, hogy mi mit tehetünk. Ez egy nagyszerű érzés! Emberileg és szervezetileg is nagy kihívás ez a folyamat, ugyanakkor nagyon jó megtapasztalni a résztvevő szervezetek erejét is, és ahogy hozzánk és egymáshoz is kapcsolódnak, támogatják egymást.
Ez így igaz! Mi is a nyertes pályázók között vagyunk, ez a beszélgetés is a MotherNature-Anyatermészet Egyesület és MINE, Mother Centers International Network for Empowerment támogatásával valósul meg. Öröm látni azt a sok jószándékot, segíteni és tenni akarást, ami megjelenik a pályázat hatására. Hamarosan beszámolunk a nyertes szervezetek munkájáról is. Addig is látogassatok el a MotherNature – Anyatermészet Egyesület és a MINE honlapjára inspirálódni, töltekezni, kapcsolódni.
Sok anyuka dönt úgy a gyerekek érkezése után, hogy vállalkozásba fog. De aki már próbálta, tudja, hogy milyen nehéz műfaj ez, mennyi buktató jöhet, milyen sok új területen kell nagyon gyorsan félprofivá válni. Ha pedig úgy döntünk, hogy beiratkozunk egy vállalkozásindítási programra, izgulhatunk rendesen, ott tudunk-e lenni. Mert szinte biztosra vehető, hogy épp otthon lesznek a gyerekek és pont akkor jut eszükbe spenóttal a falra festeni, amikor kérdeznénk valami fontosat…
Mindezt tudják a MoNa Palántázó programjának szervezői és egy teljesen anyabarát szellemiségű, anyavállalkozókat támogató online programot állítottak össze a MoNa Anyatermészet Egyesület keretein/berkein belül. A program egyik anyukájával, Kiss Judith-tal beszélgettünk.
…
A végéhez közeleg a 9 hónapos Palántázó program, ami tavaly októberben indult. Szándékosan lett olyan hosszú, mint egy várandósság?
Igen, szerettünk volna ennyire határozottan párhuzamot vonni a gyerekvállalás és a vállalkozásindítás között. Sokat hallottuk korábban vállalkozó anyukáktól, hogy a „vállalkozásom a második/harmadik/negyedik gyerekem”. És ez annyira így van, főleg az elején, amikor még egyedül van az ember a cégében, hogy úgy gondoltuk, ez jó struktúra lesz. A három trimeszter is teljesen természetesen alakult ki.
Hányan vettek részt ebben a csoportban?
18 anyukával dolgoztunk együtt. Nem is számítottunk rá, hogy ilyen sokan lesznek. Szűk kis csoportot terveztünk, és minket is meglepett a nagy érdeklődés. Főleg, mert ilyen formában most indult el először, és azért is, mert viszonylag hosszú a 9 hónapos elköteleződés.
Ebből is látszik, hogy mennyire fontos, amit képviseltek. Én úgy látom, hogy nagy a szakadékgondolkodásunkban az anyaság és a munka világa között, és öröm azt látni, hogy ti ennek a kettőnek az egészséges integrálásán dolgoztok. Hogy kezdtétek el?
Úgy indult, hogy a MoNa anyacsoportján belül igény lett rá, hogy beszélgessünk a vállalkozásokról. Mivel mi mindannyian (Dömösi Emese, Baranyai Liza és én is) vállalkozók vagyunk, csináltunk egy 4 órás workshopot, amire nagyon nagy volt a túljelentkezés már a MoNás csoporton belül is. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene egy Palántázó program. Szétnéztünk a már létező lehetőségek között, de nem találtuk őket eléggé anyatámogatónak. Olyan online tanfolyamot szerettünk volna, hogy ne legyen gond, ha valaki nem tud mindig ott lenni, ha beköszönnek, bekiabálnak a gyerekek. Legyen ez egy elfogadott és támogatott dolog, hogy anyaként veszünk részt, és az is, ha valaki épp nem tud 100%-ig figyelni. Azt láttuk, hogy ilyen program nincsen. Ezért úgy döntöttünk, hogy a mienk ilyen lesz. Itt nem gond, ha ott vannak a gyerekek, sőt, örülünk is nekik, mindig köszöntjük a kicsiket.
„Olyan online tanfolyamot szerettünk volna, hogy ne legyen gond, ha valaki nem tud mindig ott lenni, ha beköszönnek vagy bekiabálnak a gyerekek. Legyen ez egy elfogadott és támogatott dolog, hogy anyaként veszünk részt, és az is, ha valaki épp nem tud 100%-ig figyelni.”
Ez az anyabarát szemlélet a sikeretek fő kulcsa?
Ez csak az egyik oka szerintem. Emellett még fontos a másik két alappillérünk is: a praktikusság és az önismereti szemlélet. Tudjuk jól, hogy nekünk anyáknak nincs sok időnk. Ezért igyekszünk nagyon gyakorlati tudást átadni. Nem az elegáns szakszavakon van a hangsúly, hanem azon, hogy a megtanultakat rögtön lehessen használni. Nem az a lényeg, hogy megtanuld, hogy mi az a ROA, hanem hogy átlásd az egész rendszer működését. A harmadik pillér pedig az, hogy lelki oldalról is közelítünk. Egy vállalkozás indításánál sokan az üzleti tervvel kezdenek. Szerintem jobb, ha eggyel hátrébb lépünk, és inkább a lelki és önismereti oldallal indítunk. Mi egy egész trimesztert szentelünk annak, hogy biztosak legyenek az alapok, az anyukák tisztában legyenek vele, merre szeretnének menni, és tudatosak legyenek afelől is, hogy a vállalkozásuk merre viszi őket.
Hogyan oszlik fel a trimeszterek fókusza?
Az első trimeszter címe: „Vállalkozónő születik”. Ez a már említett önismeretibb rész, ahol a vállalkozás lelki oldalával foglalkozunk. Segítünk megküzdeni a megjelenő bűntudattal, mondván, hogy ha vállalkozunk, akkor a gyerekeinktől vesszük el az időt. És arról is van szó, hogyan készüljünk fel erre a szerepre. A második trimeszter – melynek címe: „Vállalkozás születik” – már arról szól, hogyan indul egy vállalkozás. Áttekintjük az alapokat, van benne pénzügy, marketing, adózás is. Megnézzük, hogy pontosan mitől is lesz különleges egy ötlet, hogyan kell történetet elmesélni, stb. Foglalkozunk komplett marketingstratégiával is, mert nem az a lényegi kérdés, hogy „kell-e nekem Tiktok”, hanem az, hogy egyben lássák az egész rendszert. Végül a harmadik trimeszter a „Fejlődjünk együtt” címet viseli. Itt már a kibújt palántákat karózzuk. Előkerül a vevőszerzés kérdése, a krízis- és válságmenedzsment is. A végén pedig jön a „szüret”. Június 18-án egy egész napos online találkozó, egy szakmai webinár zárja a programot.
Hogyan válogattátok össze az előadókat?
Fontos szempont volt a válogatás során, hogy olyan sikeres anyavállalkozók legyenek az előadók, a trénerek, akik saját maguk által kifejlesztett, bevált gyakorlatokat osztanak meg interaktív formában. Mert ha egy előadó helyzete és lehetőségei egészen mások, mint a résztvevő anyáké, akkor egyszerűen nem működik a tudásátadás, életidegen lesz az egész.
Elég ijesztő lehet, hogy vállalkozóként mi mindenhez kell értenie az embernek… Ugyanakkor megnyugtató, hogy a program során mindenre kitértek. Ez az átfogó kép segít abban, hogy ne vesszünk el a részletekben?
Igen, ez is egy fontos szempont, amit szeretnénk átadni: vállalkozni úgy is lehet, hogy ez egy stratégiai játék. Itt egy kicsit többet teszek bele, itt egy kicsit kevesebbet – nem kell mindent tökéletesen csinálni. Szerencsére a cégek általában szép lassan növögetnek – ha még csak egy palántánk van, nem kell traktort venni. Többnyire nem úgy kezdődik, hogy egyből érkezik napi 100 megrendelés, ezért lehet lépésenként haladni. Tegyük le jól végiggondolva az alapokat, utána lehet finomhangolni. Nem kell egy egész közgazdasági szakot elvégezni a pénzügyi terv elkészítéséhez. Ha elég jó, már lehet vele dolgozni.
Az anyák szupererejére Ti is hivatkoztok. Szerinted mi ez és hogyan lehet kamatoztatni a vállalkozások során?
Nekünk, akik felépítettük ezt a programot, alapvető volt, hogy az anyák szuperhősök, és van egy szupererejük. Mi is érzékeljük, hogy sokszor olyan, mintha handicap lenne, hogy anyák vagyunk, nem pedig szupererő. Pedig ez tévedés. Hiszen mi mind folyton krízis- és válságmenedzselünk, egyszerre öt feladatot csinálunk, fókuszálunk, váratlan helyzeteket kezelünk. Szeretnénk, hogy ez alap legyen, elhiggyük, hogy ott van ez a szupererő, ne vonjuk kétségbe, és használjuk ne csak anyai szerepeinkben, hanem a sokadik gyerekünk, a vállalkozásunk életében is.
További tippekért katt a képre!
Szerinted miért jó egy ilyen élethelyzetben csoporthoz tartozni?
Egyrészt azért, mert azt tapasztaljuk, hogy sok vállalkozni szándékozó anyukának hiányzik az a támogató környezet, ami segítené az indulását. Például elég sokszor halljuk, hogy otthon a „Mit varrogatsz? Komolyan, ezt akarod árulni?” Vagy „Mi a jó abban, ha online beszélgetsz?” típusú kérdések helyett egy támogató, ugyanakkor földön járó közegben nevelgethetik az ötleteiket. Másrészt vannak olyan elakadások, amiken a közösség át tud segíteni. A nagyon mély önismereti kérdésekkel, amik megoldásához egyéni terápia kell, megfelelő szakemberhez irányítjuk az illetőt. De a folyamatban később felmerülő kisebb félelmek, aggályok már mind jól kezelhetőek egy támogató közegben – mert látom, hogy a másik is meglépte, és nem történt vele semmi ijesztő. Harmadrészt pedig a közösségi tanulást nagyon hasznosnak tartjuk, az egyik alapja a Palántázó programnak. Kitűzött célunk volt, hogy kapcsolódjunk és tanuljunk egymástól is. Ezért itt nem arról van szó, hogy mi kiállunk és elmondjuk a tutit, hanem mindenki hozzáteszi a magáét. Mindenki hozhat be jó, új szempontokat, új látásmódot, még akkor is, ha nincs tapasztalata az adott területen. Erre jó példa, hogy a záró webináron a Palánták is bemutatkoznak.
Igen, ez egy meghívásos, de nyílt esemény lesz. Szívesen látjuk azokat is, akik gondolkoznak rajta, hogy ősszel elkezdjék a Palántázót. Lesznek MoNás előadók, szót kapnak a Palánták, tartanak programot a Palántázó vezetői, és külsős szakemberek is, akik inspirálóak lehetnek a vállalkozni szándékozó anyukáknak. Ráadásul ez az esemény ingyenes, így még könnyebb lesz belekóstolni, hogy milyen is a Palántázó program.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
