Ítélkezésmentes meghallgatás
Fogadjátok szeretettel Tóth-Pál Evelin, gyermekekkel foglalkozó szakember, MotherNature tag írását, gondolatait az ítélkezésmentességről.
Barbi, aki közeli barátnőm, anyatársam, mesélt nekem az ítélkezés mentes meghallgatásról, és rendkívüli megtiszteltetésnek éreztem amikor felkért, hogy legyek ebben a partnere. Régebben is csináltunk hasonlót, csak akkor olyan jelzőket használtunk rá, hogy: rinya, ventilálás, hiszti stb. Ehhez viszont mély bizalom szükséges. A legnagyobb félelmei, árnyai, vad démonai suttogása, de még üvöltése sem tud kizökkenteni. Bármit mondhat, szeretettel, ítélkezés mentesen fordulok felé. Utólag jókat szoktunk mosolyogni azon, milyen sokat aggódunk azon, hogy csalódni fog a másik bennünk ha ezt vagy azt kimondjuk. Rengeteg fájdalom, feszültség szabadul fel ilyenkor. Fontos, hogyha eszükbe is jut valami saját történet, ne most reflektáljunk, ez most a megnyíló társunk ideje. Nem véleményezünk, nem tanácsolunk. Én legtöbbször megköszönöm, hogy megtisztelt az elmondottakkal és, ha valami nagyon motoszkál bennem, a végén szerényen megkérdezem, hogy szeretné-e , hogy X dologra reagáljak.
Rengeteg feszültség távozik, felidézés és elmondás közben jobban összetudjuk rakni a kirakóst és sokszor saját magunk jövünk rá a válaszainkra. Vagy a meghallgató társ egy-egy kérdése, meglátása döbbent rá megoldásainkra. Természetesen ez oda-vissza működik köztünk. De egy bérbarátnő, coach vagy pszichológus személyében is segítségre lelhetünk. Továbbá segíthet még az írás vagy egy párnának, bábnak való megnyílás. A cél a harmóniára való törekvés.
Harmónia számomra azt jelenti, mikor a gondolataim, érzelmeim, kimondott szavaim, cselekedeteim egy irányba mutatnak. Erre törekszem nap, mint nap. Egy ember is nagyon összetett, nemhogy egy család. Annyi minden hat ránk. Valahol feszültség keletkezik, annak ki kell jönnie, ki kell oldódnia. Én ott tartok, hogy a keletkezés pillanatában megfigyelem magam. Hátrébblépek egy pillanatra, elkülönítem a dolgot/tárgyat magamtól és megkérdőjelezem e, hogy igaz e?. Mert az adott pillanatban lévő gondolataim reakciók, nem biztos, hogy a valóságot tükrözik. Hat rá ezernyi dolog, gyerekkorom, mintázataim, sémáim, aktuális fizikális és lelki állapotom. Megvan a magam valósága, aztán, hogy ebben én, hogyan értelmezek bármit is, ami kívülről jön az csak rajtam múlik, de az attól még nem lesz igaz. Vagy szituációtól függően, azt kezdem el monitorozni miért hat rám ennyire amit mondtak, láttam, vagy hallottam? Mi szól nekem, mit tanulhatok belőle?
Gondolati síkon így egész jól rendbe tudom magam tartani. Csakhogy hiába tudok sok mindent, mégis fáj. Tehát érzelmi síkon kell oldani és oda-vissza, minden összefügg. Néha meg csak gyűlik, gyűlik és szétmar belül vagy kirobban. Pedig nem a gyereknek szól vagy a páromnak. Ahhoz, hogy jól tudjak működni mindennek a helyére kell kerülnie. A ki nem mondott szavaknak, az elnyomott érzéseknek, a visszatartott reakcióknak, a félelmeknek, a dualisztikus megítéléseknek, a reális és nem reális aggodalmaknak.
Szívből köszönöm Barbusomnak, hogy időről időre meghallgat és támogat!
Tóth-Pál Evelin (Amanda)
Anya, Gyermekkel foglalkozó szakember és Mother Nature tag
Kép: Szűcs Péter