#RadicalSelfLove #SzeretemMagam
Amikor először hallottam ezt a szót, nagyon rákaptam. Radikális… ön és szeretet! Mi is lehet ez? Megmondom őszintén mindig is érdekeltek a radikális dolgok és az is, hogy miért is lesz valaki (esetemben éppen én) radikális valamiben… De pont az önszeretetben?
Amikor rákerestem a neten, rájöttem, hogy az ilyen, mint radical self love igenis létezik.
Magyarul leginkább arról olvastam a neten, hogy miért kell elfogadni magunkat és a testünket, de nem nagyon ment mélyebbre a dolog. Viszont angolul nagyon érdekes anyagokat találtam.
De azóta jöttek ki könyvek magyarul is! Ilyen ez például: Fogadj örök hűséget magadnak! (Veit Lindau) Jól hangzik! Megvan valakinek? Milyen?
Az egyik a Body is not an apology – Sonya René Taylor oldala és könyve. Akinek a honlapján rengeteg anyag található a függőségtől a testbántásig mély, őszinte stílusban, nagyon hitelesen, ahol mindezt összekötik az igazi, belső önszeretettel és elfogadással.
Fél évet töltöttem a radikális önszeretettel a fókuszban. Rájöttem, hogy számomra a megértés pszichológiai vonala, a belső gyermekkel való dolgozás, a gyerekkori traumákkal való dolgozás mellett néhány gyakorlat is segít. Lényegében mindent kipróbáltam és nekem például a tantrikus gyakorlatok (amiket egyedül végzek!) és a taoista női gyakorlatok váltak be.
Rájöttem, hogy már nagyon korán leválasztottam a testem a lelkemtől és szellememtől. Elkülönítettem. Most viszont itt az idő, hogy újra egyesüljünk. Ma már a testemmel egy különleges intim, bensőséges, szeretetteljes viszonyom van.
Ez állítólag kívülről is látszik.
De belülről, hidd el, igazán teljesen más érzés!
Mintha végre valahára valóban, tényleg élnék!!!
A Radikális Önszeretetről még írunk és beszélünk. Szeretnék erről női kört is indítani, hogy megosszuk egymással, kinek mi vált be és igazán tudjuk önmagunkat sokféleképpen nagyon szeretni.
Liza
